Az Ásatás John Preston azonos című regényéből forgatott brit életrajzi/történelmi dráma, amely a világ egyik legjelentősebb archeológiai felfedezésének, a Sutton Hoo-i kincs feltárásának valós eseményei köré épül. Simon Stone filmje amellett, hogy egy, a legtöbbünk számára unalmasnak tűnő tudomány hihetetlenül izgalmas részleteibe enged betekintést, egyben gyönyörű metaforákkal fest költői képet a puszta emberi létezés legfontosabb kérdéseiről.
SPOILERMENTES élménybeszámoló.
1939-ben járunk a kelet-angliai Suffolk-ban, ahol a földtulajdonos Edith Pretty (Carey Mulligan) felbérli az Ipswitch Museum-ban dolgozó amatőr régészt és csillagászt, Basil Brown-t (Ralph Fiennes), hogy a birtokán lévő, ismeretlen eredetű, temetkezési helynek gyanított dombokat feltárja, régészeti leletek reményében. Mr. Brown némi alkudozás után elvállalja a feladatot, de akkor még nem is sejti, hogy amit találni fog, az nem csupán egy szokványos középkori lelet, hanem egy olyan bizonyíték, ami átírja egy történelmi korszakról alkotott tudományos ismereteinket.
Az ásatás magányos, műkedvelő akciónak indul, de ahogy szaporodnak a jelek a várható lelet jelentőségének nem mindennapi mértékéről, úgy kapcsolódik be a munkálatokba az archeológia egyre több hivatásos képviselője is. A szakemberek és Mrs. Pretty izgalmát nem csak a lelet tudományos jelentősége fokozza, de az idő is sürgeti őket, hiszen Angliát gyakorlatilag már csak hetek választják el a háborútól, és ha az ország hivatalosan is hadba száll, minden régészeti munkálatot felfüggesztenek.
Carey Mulligan és Ralph Fiennes az Ásatás c. filmben
Habár a történet régészeti oldalát is egészen izgalmasan mutatja be a film, az igazi drámai vonalak nem az archeológiai, hanem az emberi síkon bontakoznak ki: Hogyan lehet a háború torkában a gyászt feldolgozni úgy, hogy karnyújtásnyira van az embertől a saját halála? Vajon a hosszú évek alatt végzett sikeres terepmunka adhat-e akkora szakmai megbecsülést, hogy az archeológus közösség elismerjen egy műkedvelő régészt? És egyáltalán mi vezérel egy amatőr kutatót? A nyilvánvaló szakmai alázat és szenvedély, a hírnév iránti vágy, vagy ezek valamiféle kombinációja? Persze nem lehet elmenni amellett sem, hogy a társadalmi osztálykülönbségek ellenére hogyan alakul ki egyfajta kölcsönös tisztelet, megértés, szeretet, és közös küldetéstudat két idegen között.
Érdekes az a metaforikus párhuzam, hogy miközben a film központi témája a történelmi régmúlt felkutatása, szinte az összes szereplőnek dolgoznia kell egy kicsit a saját múltján is. És ahogy a régészet célja, hogy felkutassuk, és megértsük a történelmi, társadalmi, és kulturális gyökereinket ahhoz, hogy megtaláljuk a helyünket a jelenben, az egyéni sorsokban ugyanígy fel kell térképezni a múltat, hogy megtaláljuk a helyes irányt, amerre indulnunk kell, vagy épp a változtatást, amit meg kell tennünk egy boldogabb, elfogadhatóbb jövőért. Mindezt a közelgő háború egyre fenyegetőbb előszelében, amikor ki így, ki úgy kénytelen a halállal szembenézni, amikor dönteni kell a hazaszeretet és az egyéni boldogulás között, amikor egy kicsit mindennek nagyobb a súlya.
Carey Mulligan az Ásatás c. filmben
Az igaz, hogy Simon Stone filmje a Sutton Hoo-i kincs felfedezésének történetét gazdagon kiszínezte, de nem lépte át a patetikusság határát, sőt: kifejezetten jót tett a történetnek, hogy egyszerű emberi sorsokkal vette körbe. A film pasztellesen visszafogott színvilágú, lenyűgözően szép képei tökéletes összhangban vannak a grandiózus, de soha nem harsány vagy hatásvadász filmzenével és a színészek visszafogott, mégis tökéletesen átélt játékával. Lassú, de nem unalmas ritmusú, kifejezetten kiegyensúlyozott, lírai szépségű film ez, aminek nagyszerűsége az egyszerűségében rejlik. Carey Mulligan érett, finom játéka, Ralph Fiennes rendkívüli művészi alázattal átélt alakítása (nem is játszott ő itt, hanem szinte transzformálódott!), és az Edith Pretty kisfiát alakító Archie Barnes korát meghazudtoló hitelessége nem hagy rést a film egészének pajzsán.
Ásatás (The Dig)
angol életrajzi/történelmi dráma, 112 perc, 2020.
PG: 13
rendező: Simon Stone
forgatókönyv: Moira Buffini
zene: Stefan Gregory
operatőr: Mike Eley
vágó: Jon Harris
főszereplők:
Carey Mulligan
Ralph Fiennes
Lily James
Ben Chaplin
Archie Barnes
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.