Fisher Stevens egy frissen szabadult fegyenc és egy transznemű kissrác egyszerű, őszinte történetén keresztül mesél nekünk családról, szeretetről, vezeklésről és elfogadásról. Ez a film 2021-ben sokkal aktuálisabb, és sokkal többet ad Magyarországon, mint a világ bármely más táján – úgy tanít, hogy észre sem veszed, hiszen csak elmesél egy történetet egyszerű, őszinte emberekről, mindenféle ideológiai erőltetettség nélkül.
SPOILERMENTES élménybeszámoló.
Sem az alapszituáció, sem a bemutatott élethelyzetek nem először kerülnek filmvászonra (képernyőre):
12 évnyi börtönbüntetéséből jó magaviselet miatt ideiglenesen szabadlábra helyezik Eddie Palmert (Justin Timberlake), aki nagyanyjánál, Vivian Palmernél (June Squibb), egy louisianai kisvárosban húzza meg magát, amíg megpróbál munkát találni, visszailleszkedni a társadalomba. A bűnét megbánta, igazságosnak tartja a rá kirótt büntetést, amit tisztességgel leült, és most már semmi mást nem szeretne, mint tiszta lappal újrakezdeni. Szinte sablonos kiindulási pont, de itt jön a képbe Sam.
Sam (Ryder Allen) egy kisiskolás srác, aki drogfüggő édesanyjával (Juno Temple) és annak bántalmazó, alkoholista barátjával él egy lakókocsiban – Palmer nagyanyjának telkén. Sam, dacára a családi körülményeinek, és talán annak köszönhetően, hogy anyja gyakori és hosszas távollétének idején sokszor vendégeskedik az idős Vivian-nél, egészen kiegyensúlyozott, boldog fiú lenne, ha nem lógna ki társai közül. Sam ugyanis semmilyen fiús dolgot nem szeret, rózsaszín pulóverben jár suliba, a hajában csattal, babákkal játszik, és kedvenc rajzfilmsorozata tündérekről szól. Különcsége miatt bár a lányok elfogadják, a fiúk között rendszeres gúnyolódás tárgya, amit egész jól visel, még ha nem is teljesen érti, hogy mi a baj azzal, hogy ő fiú létére lányos dolgokat kedvel.
Justin Timberlake és Ryder Allen a Palmer c. filmben
Egy váratlan esemény miatt úgy alakul, hogy Palmernek hosszabb időn keresztül kell felügyelnie Sam-re, így le kell küzdenie mind a gyereknevelési tapasztalatlanságát, mind pedig azt a körülményt, hogy eleinte neki is nehezére esik elfogadni Sam másságát. Ezeken hamar túllendül, mert Sam ártatlan optimizmusa, kiapadhatatlan szeretete, és őszinte egyenessége úgy lopja be magát Palmer szívébe, mint a nézőébe (tényleg imádnivaló karakter!).
Az élet egy álmos, déli kisvárosban egyáltalán nem kedvez a sorból kilógó embereknek. Ott, ahol a konzervativizmus mindennapos, megszokott eleme a rasszizmus és a homofóbia, és ahol a börtönből szabadult emberek homlokára akkor is lemoshatatlan bélyegként ütik rá az örök bűnös jelét, ha egyértelműen nem visszaeső bűnözőről van szó, a két „rendszeridegen” főhős egymásra találása szinte adja magát. Bár a történet majdnem minden fordulatát előre sejthetjük, mégis nagyon megindító, és jóleső dolog végignézni, ahogy a két „számkivetett” ember között lassanként kialakul az elválaszthatatlan kötelék. Mindez úgy, hogy egy pillanatig sem érződik semmiféle erőltetett érzékenyítés, nem akarnak letolni a torkunkon tanulságokat, nem oktatnak ki, és úgy általában kerülnek mindenféle túlzást.
Ryder Allen és Juno Temple a Palmer c. filmben
Justin Timbelake (aki nem először bizonyítja, hogy igenis komolyan kell venni színészként) és a másságot lenyűgöző természetességgel, mindenféle manírtól mentesen alakító gyerekszínész Ryder Allen között elképesztően természetesen működik az apa-gyermek kapcsolat. Egyszerű párbeszédeik, vagy csak egymás mellett ücsörgésük közben vágni lehet a közöttük lévő, kémiai szinten működő összhangot. Kiemelkedő színészi játékot láthatunk még a Sam édesanyját játszó Juno Temple-től is, aki kiváló arányérzékkel alakítja a súlyosan drogfüggő, mégis a gyermekéért küzdő anyát, akinek a komplex személyisége a film utolsó harmadában ugyanúgy meghatja a nézőt, mint a börtönviselt Palmer érzékenysége.
Justin Timberlake és Ryder Allen a Palmer c. filmben
Lehet, hogy a Palmer jól ismert panelekből építkezik, és ügyesen kerüli a szélsőséges helyzeteket (óvatosan adagolja, és mindenhol gondosan ellenpontozza a drámai fordulatokat), és nem feltétlenül akar „megmondani” semmit, mégis érzékenyen közvetíti azt az eszmét, hogy a család nem mindig egyenlő a biológiai kapcsolódással, és hogy a szeretet, a megbánás és az őszinteség összekovácsolhat első látásra valószerűtlennek tűnő emberközösségeket is. Márpedig egy olyan világban, ahol politikusok, egyházi vezetők, vagy egyéb, hatalommal felkent személyek próbálják egydimenziós keretek közé szorítva kinyilatkoztatni, hogy mi tartozik a család fogalmába, és mit utasítanak el, ott nagyon nagy szükség van arra, hogy megértsük azt, amit a filmplakáton is olvashatunk:
Családtag az, akit azzá teszel.
Palmer
amerikai filmdráma, 110 perc, 2021.
PG: 16
rendező: Fisher Stevens
forgatókönyv: Cheryl Guerriero
zene: Tamar-kali
operatőr: Tobias A. Schliessler
vágó: Geoffrey Richman
főszereplők:
Justin Timberlake
Ryder Allen
June Squibb
Juno Temple
Alisha Wainwright
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.