filmtro blog

Két tinédzser időhurokba kerül: minden nap újra és újra ugyanazt a napot élik át, és próbálják kihozni belőle a legtöbbet, majd egy idő után elkezdik keresni a kiutat. Aki azt gondolja, hogy az Idétlen időkig c. klasszikusba nem lehet új életet lehelni anélkül, hogy annak másolatszaga lenne, az nézze meg ezt a filmet - kellemes csalódásban lesz része. SPOILERMENTES élménybeszámoló.

A felejthetetlen klasszikus Idétlen időkig a kilencvenes évek elején egy olyan önmagába zárt műfajt teremtett, amit nehéz úgy újra feldolgozni, hogy ne olcsó másolat legyen belőle. Ennek ellenére készültek egészen jó rip-offok, legutóbb például a 2020-as, B-kategóriás Palm Springs, ami elég ötletesen formálta át az alapművet, de azért nem volt mentes az egy az egyben kopírozott koncepcióktól sem.

És akkor jött az Amazon az Apró tökélyek térképével, aminek a bemutatójában az egyik szereplő konkrét utalást is tesz a zsánerteremtő klasszikusra, az ember pedig félve ül le a képernyő elé, mert egy romantikus tinivígjátékba oltott másolatra számít. Nos, ebből a romantikus tinivígjáték talán még igaz is, de ami az eredetiség hiányát illeti, nagyobbat nem is tévedhettünk volna.

Kyle Allen az Apró tökélyek térképe c. filmben

Persze az alaphelyzet, és néhány főbb pont azonos: Mark (Kyle Allen) egy napon mindenféle előzmények nélkül egy időhurokban találja magát (a film nem az első napjától, hanem in medias res indít, amikor Marknak már rutinszerűen megy a napismétlés, és a film legvégéig nem is derül ki, hogy mikor/miért kezdődhetett az egész). Főhősünk életébe is betoppan egy lány - Margaret (Kathryn Newton), akibe lassanként beleszeret, és közösen próbálnak értelmet adni a végtelen időhuroknak, amíg el nem jutnak addig a pontig, hogy kiutat keressenek.

Ugyanakkor itt kimaradnak az olyan elcsépelt momentumok, mint az öngyilkossággal való kitörési próbálkozások, az öncélú trollkodások, vagy a kísérlet arra, hogy jó cselekedetekkel próbálják megváltani a menekülést az időhurokból. Kapunk helyette a főszereplők korához képest nagyon is érett filozófiai elmélkedéseket arról, hogy mennyire nem vesszük észre és nem értékeljük a körülöttünk hemzsegő rengeteg apró tökélyt, elmerenghetünk a létezésünk értelmén, és figyelmeztetnek minket arra, hogy milyen gyorsan elrohan melletünk az élet, miközben hagyjuk az álmainkat beteljesítetlenül elillanni. Nem új gondolatok ezek, mégsem tűnik a két, egyébként kifejezetten talpraesett, intelligens tinédzser szájából elcsépeltnek, koravénnek, vagy furcsának.

Kathryn Newton az Apró tökélyek térképe c. filmben

Az apró tökéletes pillanatok gyűjtése, és rendszerezése közben Margaret és Mark egymást, és saját maguknak a világhoz való kapcsolódását is felfedezik, és ezt az érdekes utazást is sikerült a legtöbb elkoptatott klisé nélkül, lazán, szórakoztatóan, kedvesen megírni, amit a két fiatal színész természetes, eredeti, és manírmentes játéka csak még élvezhetőbbé tesz.

Mint minden időhurkos filmben, itt is kapunk egy kis csavart, és azzal talán nem lövök le túl nagy poént, hogy a kiutat is megtalálják végül. Ha valahol, akkor ennél a pontnál csúnyán el lehet rontani egy ilyen feldolgozást, de itt nem hogy nem szúrták el, de szerintem a klasszikust is meghaladó megoldást ötlöttek ki.

Az Apró tökélyek térképe egy nagyon kedves film, ami fogyasztható mértékben és szórakoztató módon mesél nekünk az életnek a mindannyiunkat körülvevő, váratlan pillanatokban megjelenő szépségéről, az elmúlás elfogadásáról, és a továbblépés fontosságáról. Egyben kiváló példája annak, hogy nincs az az alaptéma, amibe ne lehetne új életet lehelni kreatívan, eredeti módon, a korszellemhez igazítva.